Az ünneplők közt ugy hiszem talán, hogy
Szabad nekem is pár szót szólanom,
Érzelmeimnek halvány képét adni
E régesrég várt kedves névnapon.

El nem mondhatnám szóval ugy se mindet
Elmém beszédre bármiként szavaz:
Ki legnagyobb tért, sziveket betölt ma,
Ajakra, nyelvre rá nem férhet az.

Elég lesz ennyi: Őszintén, szivemből
Kivánom én a boldogságodat: -
Nem mondom, hogy rá egy felhő se menjen
Egy hosszu-hosszu emberélet alatt...

Hiszen ha nincsen felhő, nincs eső sem,
Könny nélkül lelkünk nem termékenyül
S a legnagyobb csapástól óvjon Isten,
Lélektől, mely nem érez, nem hevül!

Szeresd az Istent, s a mi szép hazánkat,
Szeressél engem s hü barátaidat,
Kik Veled vannak teljes életedben
S boldoggá tenni ugy óhajtanak!

Szálljon bár el sok évtized fölötted,
Érjen bár bánat, tépdeső vihar,
Szived maradjon érző, fásulatlan,
Lelked maradjon mindig fiatal!